1.fejezet~A buli

 -Na mi van liba,készen vagy?-nyitottam be,Lola szobájába.Ma este buliba készülünk.Nem is akármilyen buliba.'Végre kijártuk a gimit' buliba.

 -Igeen!-mondta-Amúgy,meg,hogy jöttél be?-kérdezte
 -Háát...tudod ez nagyon bonyolult.Az egész úgy volt,hogy éppen elindultam hozzátok,mikor megtorpantam a kapu előtt,és eszembe jutott egy hatalmas kérdés. 'Hogy fogok bejutni'.Na ekkor felhívtam az egyesült államok elnökét,és elmeséltem neki,hogy mi történt.Ő kiküldte a hadsereget.A vállamra és a hasamra kötöttek egy kötelet,majd néhány óra alatt átemeltek a kerítés fölött. Azt hittem végem,de úgy voltam vele,hogy érted megéri.Na szóval.Akkor megláttam egy nagy medvét és...-meséltem,majd szemügyre vettem,Lolát,aki tágra nyílt szemekkel figyel,és hallgatja izgalmas történetemet
 -Éés?-kérdezte halkan
 -És...Ahj Lo,ne csináld ezt,basszus,becsöngettem és anyud kinyitott az ajtót-mondtam,majd mindkettőnkből kitört a röhögés.-Na mehetünk?-kérdeztem
 -Aha-bólogatott.Lerohantunk a lécsőn.
 -Szia anyu!-köszönt el Lola
 -Szia Amanda!-köszöntem el én is Lola anyukájától
 -Brady!-szaladt oda boldogan Lola Bradyhez,mikor kiértünk.Már majdnem egy éve járnak.Nekem ebből annyi hasznom van,hogy boldognak láthatom a legjobb barátnőm,meg az,hogy Brady szokott minket furikázni kocsival.Az igazat megvallva nekem még sosem volt komoly kapcsolatom.Akár hányszor egy randin vagyok,vagy egy srác bókol nekem,mindig Louis jár az eszembe.Elképzelem...mintha ő mondaná nekem a bókokat.Mintha vele randiznék.De sajnos ez nem így van.Talán nem is mennék el vele.Nem hívott fel,csak eltűnt.Köszönés nélkül kilépett az életemből.Most kezdek csak túllépni rajta,pedig már több mint két éve volt.Jaj,hogy én mennyit sírtam,mennyit szenvedtem emiatt.De most már kezdek tovább lépni.Szerencsére.
Na de vissza a valóságba.Lola boldogan ugrott,barátja nyakába,majd be is szálltunk a kocsiba. 
Negyed óra múlva meg is érkeztünk egy közeli szórakozóhelyre.
Már órák óta ott voltunk.Éppen a bárpultnál ültünk és iszogattunk Lolával.

 -Te,hallod!-bökött oldalba,mire közelebb hajoltam hozzá,hogy a hangos zenétől,halljam amit mond-Az ott nem Louis Tomlinson?-mutatott rá egy srácra.Oda néztem.Jesszusom!Tényleg ő volt.Egy csajjal táncolt,majd megcsókolta.Néztem őket,majd lassan könnybe lábadt a szemem,és tolongva elmentem a szórakozóhely hátsó ajtajáig.Nem volt kint senki.Farkasordító hideg volt.Nem fújt nagyon a szél,csak egy kicsit,de még az is csípősen hideg volt.Nekidőltem a falnak,majd lassan lecsúsztam a földre.A tenyerembe temettem az arcom és csöndesen sírdogáltam. Egyszer csak kicsapta valaki az ajtót.Nem mertem fel nézni.Ketten voltak.Csak hallgattam,hogy mit beszélnek.Először még nem vettek észre.

 -Haver, még egyszer nem rángatsz ki cigizni abba biztos lehetsz-mondta egy ismerős hang.

 -Nyugi már.Nem megy haza az a csaj-mondta egy másik férfi hang

 -De,tökre dögös-vitatkozott az ismerős hang

 -Na és azt hiszed,ha visszamész,még emlékezni fog rád.Annyira részeg,hogy a memóriája megegyezik a nullával.Amúgy.Lehet,hogy rajtam is eluralkodott az alkohol,de az ott nem egy csaj?-mondta a mélyebb hangú srác,és a másik tekintetét is éreztem magamon.Odajött hozzám,és az egyik kezemet kivettem az arcom alól, felállított.Igen.Louis volt az.Először döbbenten nézett rám,majd elmosolyodott,és szorosan átölelt.

-Jamie!-szorított magához.Viszont én nem mondtam semmit.Elengedett.Már csak a két hideg kezemet fogta.Könnyes volt a szemem ami fel tűnhetett Louisnak,mert rá is kérdezett-Mi baj?Csak megráztam a fejem,majd ösztönből újra átöletem.A vállam fölött éreztem,hogy valamit tátog Zaynnel

 -Na én,asszem be megyek-mondta Zayn,és látszott rajta,hogy egy kicsit zavarban van-Szerintem,te is kísérd őt be,mert megfagy-azzal be is ment
 -Ööö...-kezdte Loui,de én közbe vágtam

 -Nem kell kísérned sehova.Inkább haza megyek-mondtam halkan,és már el is indultam kifelé.Az utcák kihaltak voltak.Sehol senki.A hideg aszfalton lépkedtem,a szél meg a fülembe süvített.Remegő gyomorral mentem végig az utcán,majd egy mozdulattal leültem a buszmegálló padjára.Körbe néztem és a buszmegálló felé egy,magas férfi közeledett.Sötét volt,ezért nem láttam tisztán.A táskámért akartam nyúlni,mikor rémülten észre vettem,hogy nincs is nálam.Otthagytam a földön.Hát ez nagyszerű!Egyre közelebb jött,majd szép lassan kitisztult előttem az arca. Megkönyebbülten láttam,hogy Louis az.A kezembe nyomta a táskámat,majd,lazán nekitámaszkodott az oszlopnak és csak szótlanul nézett...engem.
 -Mi van?-kérdeztem végül,mikor tekintete már lyukat fúrt belém
 -Csak egyszerűen jó téged nézni-mosolygott,mire éreztem,hogy kissé megszédültem-Tudod...-kezdett el sétálgatni-Megrémiszt ez az oldalad.Én nagyon remélem,hogy még mindig az az őrült lány vagy,aki voltál...
 -Általában az vagyok-szóltam közbe mosolyogva,majd lehajtottam a fejem
 -Ha te egy 'hiperaktív' lány vagy...akkor...Le vagy törve valamiért igaz?-próbált Loui a szemembe nézni
 -Igen.Talán.De ez nem igazán tartozik rád
 -Márpedig,addig követlek mindenhova,amíg el nem mondod-jelentette ki
 -Huh,akkor híres leszek.'A 18 éves,teljesen átlagos lány,aki mindenhova Louis Tomlinson kíséretében megy.'-idéztem fel,mintha újságcikk lenne.Loui elmosolyodott,majd leült mellém.
 -Most komolyan-mondta
 -Nem szeretném elmondani senkinek.Illetve csak...Jézusom,Lolát ott hagytam a részeg disznókkal!-ijedtem meg,majd felpattanva elkezdtem szaladni visszafelé.Vagyis szaladtam volna,ha nem tört volna ki a második lépésnél a magassarkúm sarka.Levettem a lábamról mindkettőt,majd a jég hideg aszfalton szedtem a lábaimat.Ez azért ilyen sürgős,mert Lola köztudottan nem egy piálós csaj,és a részeg srácokat pedig mágnesként vonzza.Ez egy olyan különös tulajdonsága.Ilyenkor már az összes ottani ember holt részeg,és Brady is felszívódott. Éppen ezért kellett rohanni.Berontottam az ajtón és a tömegbe Lolát kezdtem keresni. Meg is találtam,és sírva borult a nyakamba.
 -Jesszusom mi van?-kérdeztem rémülten,ő meg csak sírt és sírt,de úgy,hogy azt hittem kiszakad a tüdeje(...)